Végül

        "Kazánt súroltam; vágtam sarjat; elnyúltam rothadt szalmazsákon; bíró elítélt; hülye csúfolt; pincéből tódult ragyogásom." A lírai én felsorolja milyen dolgokon ment keresztül, amik láthatóan nem pozitívak. Ezek mind tapasztalatok, amik formálták őt: "bíró elítélt; hülye csúfolt". Azok, akik csúfolták, látja, hogy nem voltak intelligensek, mert különben nem gúnyolták volna. 

        "Éreztem, forgó, gyulladásos gyomor a világ is és nyálkás, gyomorbeteg szerelmünk, elménk s a háború csak véres hányás." A világot a gyulladásos gyomorhoz hasonlítja, ami igen visszataszító és kiábrándító. Emellett a szerelmet és az emberi elmét is gyomorbetegként jellemzi, ami nem kellemes, egyáltalán nem egy jó dologként írja le. A háború is csak egy véres hányás szerinte. A "csak" szó elenyészőnek, értelmetlen dologgá teszi, mégis egy gyomorforgató dologgá teszi a véres hányással.

        Az élet kisebb-nagyobb velejárói mindenkit máshogy érint. Az ember a sok-sok negatív visszajelzés után nem fogja ugyanolyannak látni a világot, mint azelőtt. A szerelemben való sikertelenség is egy maradandó, makacs véleményt tud formálni. A háború önmagában értelmetlen, mégis abba torkollott, sok ártatlan ember veszítette életét, ami ellen nem tudtak semmit tenni. A világ meglátása komplikált, sokszor borzalmas és visszataszító tud lenni a sok szörnyűség miatt, ami történik, viszont több dolog szebbé teszi, mint például a szép természet, vagy az emberek sokszínűsége és a gyönyörű helyek.