Mama

     "Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő". Ez a vers az anyja-gyerek kapcsolatot írja le. A gyerek mostmár felnőtt, visszaemlékszik, azokra az időkre, mikor gondtalanul az anyukájával lehetett. Azt láttatja, hogy az anyukája nem mindig tudott időt szánni kisfiára, meglehetősen sok volt a tennivalója, ez által mindig kimerült volt, amire felnőttként azonban már ráeszmélt a lírai én. Ez jellemző a felnőtt létre, általában ekkor jönnek rá az emberek, miért is bánt szerette vele úgy, ahogyan.

      Amikor az emberek elveszítenek valakit, vagy valamit, olyankor jönnek rá, mennyire is szerették és, hogy mennyire sokat jelentett nekik az adott személy vagy akár egy szeretett tárgy. Így láthatjuk József Attilánál is, ahogy is gyerekként az volt a baj, hogy nem foglalkozott vele többet az anyja, de mikor már elvesztette rájött, mennyire is jó volt, hogy ott volt neki az anyja. Mára, a karantén ideje alatt a szülők valószínűleg többet tudtak foglalkozni gyermekükkel, mint azelőtt tehették.