Hádész mítosza

Gyakran magát az alvilágot, a holtak birodalmát is Hádésznak nevezték. Szülei Kronosz és Rheia, akik a hat olümposziakhoz tartoztak, tehát Zeusz és Poszeidón testvére. A három testvér felosztotta egymás között a világot, Hádész kapta meg az alvilágot.

Hádész a föld alatti kincsek, a fel nem tárt bányák istene is, ezért gyakran nevezik őt "a leggazdagabbnak". A legenda szerint a halottak hozzátartozóinak fájdalomkönnyeiből és sóhajaiból alkotta meg a föld érceit.

Felesége, Perszephoné, az alvilág királynője, akit a felszínről rabolt el és feleségül kényszerített magához. Az idő múlásával megkedvelte Hádészt. Perszephonénak fel kellett volna mennie, mert anyja, Démétér elhanyagolta a földet azzal, hogy lányát kereste. Az alvilág ura azonban rávette kedvesét, hogy egyen egy gránátalmát mielőtt felmegy, és mivel Perszephoné nem tudta, hogy aki az alvilág ételeiből eszik, az a holtak birodalmához lesz kötve mindörökké, jóízűen beleharapott a gyümölcsbe. Zeusz enyhítette ezt a szabályt, és a leány az évnek egyharmadát kellett csak ott töltenie.

Ha egy halandó leszállt a holtak birodalmába, onnan nemigen térhetett már vissza. Mégis járt pár halandó az alvilágban: az eltávozott hozzátartozóikat könyörögték a felszínre. Ezt csak egy valakinek sikerült elérnie, mégpedig Orpheusznak, aki szívbemarkoló énekével érintette Hádészt. Mások szörnyek legyőzéséért fordultak meg az alvilágban, például Héraklész a Kerberoszt verte láncra. Odüsszeusz, Aineiasz és Thészeusz is megjárta a holtak birodalmát.