Levegőt!

        “Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” A szabadság kérdése merül fel, a lírai én láthatóan nem érzi, hogy szabad lenne országában. Nincsen szabadság, nincsen rend. A lírai én a szabadság eljövetelét kéri, aminek szülnie kell a rendet. Mint egy anya-gyermek kapcsolat, engedje a rendet játszani, ne a szabadság formálja meg, hogy milyen legyen a rend, csak tanítsa jó szavakkal.

        Teljes szabadság a mai világban sincsen, nem lehet teljesen azt csinálni amit szeretnél, nem élhetsz aszerint, ahogy szeretnél. Mint például az országban nem fogadhatnak örökbe egyedülálló emberek és azonos nemű párok. Mindenkinek mások az igényei, van aki ebben a fajta szabadságban jól érzi magát, elég neki, van olyan, aki többre vágyik. Egy szinten meg kell húzni a vonalat, amit nagyon nehéz megtalálni, hogy hol is van. Ebből nem lesz rend, nagyon sok a lázadás így is, mert mindenki mást akar, az emberek nem egyformák, nem lehet őket ilyen módon irányítani.