Számomra a legérdekesebb szín a tragédiából (Madách)
Madách Imrének Az ember tragédiája című művéből több Bibliai és történelmi színt filozofikusan olvashatunk. Ezek közül, a történelmi színekből láthatjuk, hogy hány fő, lehetséges megoldás van az adott kor problémáira. Mindegyik szín egy-egy korabeli eszmét ismertet, amiknek a vége mindig az eszme bukása. Ádám mindig a megoldást keresi a problémákra, Éva mindig az első a bűnben, Lucifernek pedig mindig igaza van. A dráma egyik legfőbb kérdése, hogy van-e célja az emberi létnek?
A történelmi színekből számomra a 6. szín a legérdekesebb. Ez az ókori Rómában játszódik. Ádám: Sergiolus (élvhajhász patrícius), Éva: Júlia (kéjhölgy), Lucifer: Miló (élveteg patrícius) szerepét tölti be. A pusztulást, az erkölcsi romlást mutatja be Madách, Athén után. Ádám két színen keresztül csalódott, hogy másoknak kell jót tenni, ebből kifolyólag fellép a hedonizmus, ami egy olyan filozófiai irányzat, életforma, amely az öröm elérésének fontosságát hirdeti, ellentétben a fájdalom elszenvedésével, erkölcsi romlásba vivő életfelfogást jelenti. Önmagunkat helyezzük előnybe, így öncélúvá válik az egész. A kép, amit látunk, egy éjszakába nyúló, részeg tivornya, rabszolgák és táncosnők lesik a parancsokat, gladiátorok ölik egymást, mert
"Forróbb a vágy, ha egy kis vér ömölt",
kéjhölgyek ölelnek meztelen karokkal.
De Ádám (Sergiolus) már a csömörlésig eltelt ezzel a fajta életmóddal. Feldereng benne a múlt:
"nagy s nemes volt lelkem hivatása..."
Éva (Júlia) éppen úgy vágyakozik titkon a tisztább élet és a nemes érzések után, hiába gúnyolja őket Lucifer, Miló alakjában, aki remekül érzi magát ebben a romlott környezetben, cinikus és erkölcstelen. Ádám eszményi szerelmet keres és talál még ebben a züllött korban is, Évában még maradt valami az édeni tisztaságból, a test és a lelki értékek különválása. Ádám és Éva elutasítja ezt a mocskos világot, ez az első lépés az új felé, hivatásra van szükségük. A városban pusztít a döghalál, és ölik meg sorra a keresztényeket, valamint rablások, fosztogatások vannak, halottgyalázás uralkodik. A mulatozás vad jókedve lassacskán elkomorul. Színre lép Péter apostol, aki szidja a szórakozó embereket és egy új eszmét hirdet, a kereszténységet.
“Nézz csak körül, mi pusztít városodban
Hatalmasabban, mint a döghalál,
Ezren kelnek fel a lágy pamlagokról,
Hogy Thébaisznak puszta téreit
Vad anachorétákkal népesítsék”
Péter apostol felnyitotta Ádám szemét, boldogan találja fel élete új célját: küzdeni a kereszténység új világáért, amelynek egyetlen parancsa lesz csupán, a szeretet.
A történelmi színekből számomra a 6. szín a legérdekesebb. Ez az ókori Rómában játszódik. Ádám: Sergiolus (élvhajhász patrícius), Éva: Júlia (kéjhölgy), Lucifer: Miló (élveteg patrícius) szerepét tölti be. A pusztulást, az erkölcsi romlást mutatja be Madách, Athén után. Ádám két színen keresztül csalódott, hogy másoknak kell jót tenni, ebből kifolyólag fellép a hedonizmus, ami egy olyan filozófiai irányzat, életforma, amely az öröm elérésének fontosságát hirdeti, ellentétben a fájdalom elszenvedésével, erkölcsi romlásba vivő életfelfogást jelenti. Önmagunkat helyezzük előnybe, így öncélúvá válik az egész. A kép, amit látunk, egy éjszakába nyúló, részeg tivornya, rabszolgák és táncosnők lesik a parancsokat, gladiátorok ölik egymást, mert
"Forróbb a vágy, ha egy kis vér ömölt",
kéjhölgyek ölelnek meztelen karokkal.
De Ádám (Sergiolus) már a csömörlésig eltelt ezzel a fajta életmóddal. Feldereng benne a múlt:
"nagy s nemes volt lelkem hivatása..."
Éva (Júlia) éppen úgy vágyakozik titkon a tisztább élet és a nemes érzések után, hiába gúnyolja őket Lucifer, Miló alakjában, aki remekül érzi magát ebben a romlott környezetben, cinikus és erkölcstelen. Ádám eszményi szerelmet keres és talál még ebben a züllött korban is, Évában még maradt valami az édeni tisztaságból, a test és a lelki értékek különválása. Ádám és Éva elutasítja ezt a mocskos világot, ez az első lépés az új felé, hivatásra van szükségük. A városban pusztít a döghalál, és ölik meg sorra a keresztényeket, valamint rablások, fosztogatások vannak, halottgyalázás uralkodik. A mulatozás vad jókedve lassacskán elkomorul. Színre lép Péter apostol, aki szidja a szórakozó embereket és egy új eszmét hirdet, a kereszténységet.
“Nézz csak körül, mi pusztít városodban
Hatalmasabban, mint a döghalál,
Ezren kelnek fel a lágy pamlagokról,
Hogy Thébaisznak puszta téreit
Vad anachorétákkal népesítsék”
Péter apostol felnyitotta Ádám szemét, boldogan találja fel élete új célját: küzdeni a kereszténység új világáért, amelynek egyetlen parancsa lesz csupán, a szeretet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése