Hamlethez

Kedves Hamlet!
Tudom, hogy nagyon sok rossz dolog történt veled. Tudom és megértelek. Fájt a király, az édesapukád elvesztése. De nem tudsz nyugodtan gyászolni. Nincs rá időd. Hiszen emellett az amúgy is hatalmas egész lelkedet felemésztő érzďs mellett ott van még édesanyád is. Belülről szétmarcangol az iránta érzett félelmetes nagy haragod és egyben a csalódott is vagy, hiszen most halt meg szeretett atyád és anyád egyből nagybátyád karjaiba veti magát. De teljesen nem tudsz rá haragudni hiszen ő a szülőanyád. És ez megőrjít. És ott van még egy baj, Claudius a nagybátyád. Ó, az a sunyi kígyó. Nincs rá szebb szó és tudom, hogy ts is így gondolod. Megölte apádat, elvette anyádat és az egész királyságot! Tudom mi jár a fejedben. Azt akarod, hogy szenvedjen ő is, ahogy te szenvedsz most. Megértelek, de kérlek gondolkozz a kedvemért mielőtt bármit cselekedsz. Gondolj a királyságra. Hisg nyakatokon vannak a norvégok. Bármily meggondolatlant cselekszel, több ezer védtelem ember látja kárát. Nem azt mondom, hogy hódolj be Claudiusnak, hiszen bolond lennél, én se tenném a helyedbe. Az gyávaság lenne részedről. Döntésed jól fontold meg, hiszen tudom, hogy vannak emberek akiket még szeretsz még akkor is, ha most valami olyasmit követtem el ami azt bizonyítja, hogy nem a te oldaladon állnak. De tudd, hogy idővel rájönnek, hogy a tettük mily borzalmas volt és megbánják. És te, Hamlet, te akkor is ott fogsz állni amikor a bocsánatodért esedeznek. Rájuk fogsz nézni mosolyogva, visszagondolva a régi szép időkre és megbocsátasz nekik. Nem felejtesz, de megbocsátasz. Remélem, hogy elgondolkozol azon amit mondtam és helyesen cselekszel.

Üdvözlettel: egy régi jó barát